Én egy őszinte ember voltam. Legalábbis azt hittem magamról. És fennhangon hirdettem azt is, hogy a hazugságnál visszataszítóbb a világon nincs, az őszinteség pedig a legeslegnagyobb érték, amit ember el tud képzelni. Egyébként megsúgom, hogy onnan általában jól lehet tudni, hogy kinél, miben van deficit, hogy mit tart nagyon fontosnak és kívánatosnak másokban. Na, abban nagy eséllyel… Tovább »

Nagyon esélyes, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki sokszor érzi azt, hogy az istennek sem akarnak úgy alakulni a dolgok, ahogyan szeretné. Én a  magam részéről ilyenkor szenvedek, küszködök, feszülök, néha még 5 éves módjára hisztizek is kicsit. Mert szeretnék valamit, ami nem is feltétlenül nagy dolog, akár valami olyan, ami emberek millióinak megadatott… Tovább »

Jól eltűntem, magukkal ragadtak az események, az ünnepek, az év vége, a minden… Az elmúlt időszak elvileg az elcsendesedés ideje, de nálam valahogy évek óta a december sokkal inkább a fergeteges, cunamival súlyosbított, tornádó jellegű őrületé szokott lenni. Nesze neked Advent, meg ilyenek! A sok munka és a sok emberekkel töltött idő közepette elvesztettem magam. És ez,… Tovább »

Na, mármint nem manipulációs értelemben, amolyan ovisan hisztizősen, vagy pasi zsarolósan, krokodil könnyeket préselősen… Sokkal inkább feszültség levezetősen, kiszakadósan, megkönnyebbülősen. Annyi mindennel, főként nagyon emberi dolgokkal, nem tudunk mit kezdeni a mi kultúránkban. Így van ez a síró emberrel is. Én is, azon ritka esetekben, ha valakit előttem ér ilyesfajta érzelem kitörés, gondolatban magamban totyorgok, hogy most… Tovább »

Sajnos, az elmúlt egy évben, amióta baromi intenzíven dolgozok magamon, számos ponton kiderült már, hogy az én belső tájam egy nem túl vidám aknamező. Én nem is tudtam, hogy mások nem feltétlenül élnek annyi félelemmel, mint én. De szerencsére Csilla felvilágosított, és így már tudom, hogy elvileg lehet létezni ezek nélkül is. Sőt, sokkal jobb,… Tovább »